Tovább a tartalomhoz

Kötöttfogású birkózás

A kötöttfogású birkózás a két olimpiai birkózóstílus egyike. Legfontosabb szabálya, hogy minden fogás derék fölött történik: nem foghatod meg az ellenfeled lábát, és a saját lábadat sem használhatod gáncsolásra, akasztásra vagy emelésre. Ehelyett a felsőtest kontrolljáért folyik a küzdelem, amely erőteljes dobásokkal zárul. Nemzetközi neve, a görög-római birkózás, az ókori Görögországra és Rómára utal, de a sport a 19. századi Európában nyerte el mai formáját.

  • Nagy erő a felsőtestben, a hátban és a szorításban.
  • Állóképesség és robbanékonyság a rövid, intenzív menetekhez.
  • Egyensúly, testtartás és csípőerő: a dobás abból születik, hogy az ellenfeled súlypontja alá kerülsz.
  • Fegyelem, keménység és csapatszellem.
  • Kontroll a klincsben, ami a judóban, a szambóban és az MMA-ban is jól jön.
  • Edzésre: póló és rövidnadrág cipzár és zseb nélkül.
  • Birkózócipő: könnyű, magas szárú, vékony talpú. A kezdők az edző engedélyével általában tiszta teremcipőben is elkezdhetik; utcai cipővel soha nem lépünk a szőnyegre.
  • Versenyen: piros vagy kék birkózódressz. A fülvédő és a fogvédő nem kötelező.
  • A szőnyegek és a dobóbábuk a klubban vannak.
  • Gyakran 90 perc vagy több; a bemelegítésben futás, talajtorna és hidak készítik fel a nyakat és a hátat a dobásokra.
  • Fogásharc és klincs: alányúlás, átkarolás, karhúzás és derékfogás a jobb pozícióért.
  • Dobások, először bábun vagy együttműködő partneren: kardobás, csípődobás, fejfogásos dobás, a haladóknak pedig hátraívelő dobások (szuplé).
  • Parterbirkózás (par terre): az emelések és átfordítások, amelyekkel a földről lehet pontot szerezni.
  • Éles birkózás rövid menetekben, aztán erőnléti edzés. Nincsenek övek: a fejlődés a tudásodban és az eredményeidben látszik.
  • Azoknak, akik szeretik az erőt és a szoros testi kontaktust. Az olimpián kötöttfogásban csak férfiak versenyeznek; a női olimpiai birkózás szabadfogású.
  • Kamaszoknak, akik erős atlétikai alapot szeretnének.
  • Birkózóknak, akik a felsőtestes dobásokat jobban kedvelik a lábtámadásoknál – a lábtámadásokról lásd: Szabadfogású birkózás.
  • Judósoknak és MMA-harcosoknak, akik jobb klincsmunkát szeretnének.
  • Kevésbé ajánlott hát-, nyak- vagy vállproblémákkal: a nagy dobások és a hidak erősen terhelik ezeket. Kérdezd meg az orvosodat, és szólj az edzőnek.